Őssejt donor lettem. Miért?
Anya, feleség, nő, DONOR vagyok!
,,Dumagép, mindig fülig vigyor, lökött nőfély!"
Ezeket a jelzőket kaptam az egyik volt menyasszonytól nemrégiben.
Vicáék és a Dolomitok befejező rész
Csak a derű óráit számolomMásodik napunk szebb időt nem is ígérhetne: a napsugarak kiszínezik a hegyeket. A táj megunhatatlanul változatos: buja növényzetű völgyekből fenyőerdőkbe kanyarog fel az út, festői kis alpesi falvakon keresztül - az épületek vagy tipikus német, faerkélyes, virággal ékes, többszintes paraszt- és polgárházak, vagy a keskeny ablakos, fazsalus olasz villák - az eredetileg színnémet Dél-Tirolt 1919-ben csatolták Olaszországhoz, akkor a betelepítések hatására alakult ki ez a vegyes kép ( küzdelmek árán, de a 20-ik század második felére teljes autonómiát harcolt ki a tartomány, a feliratok kétnyelvűek, a német az első - figyelmébe ajánlanám mindazoknak, akik a Felvidéken feleslegesnek, sőt pofátlanságnak tartják, ha ezt követeljük). A német ház tip-top, geometrikusan elrendezett virágládákkal; az olasz kissé omladozó vakolatú, előtte, padon emberek üldögélnek. A német ház előtt nem üldögél senki, nem ér rá. A rendezettség gyönyörködtető, de kissé félelmetes - ahogy Márai írja, minden Rend mögött ott leselkedik a Rendszer, az pedig az embert sosem szereti.
Meseterápia - a résztvevő szemszögéből
Több könyvet, cikket olvastam már a meseterápia lényegéről és hasznáról, amik nagyon érdekesek, de ezek inkább a szakértő oldaláról szólnak. Annál kevesebbet tudhat meg az érdeklődő a ,,felhasználói oldalról", erről ritka, vagy tán nem is olvasható személyes beszámoló. Mivel - egy több mint két éves szakaszban - végigcsináltam egy ilyen folyamatot, és magam is úgy vágtam bele, hogy nem tudtam előre, mi fán terem, úgy gondoltam - mint laikusnak - érdemes a tapasztalataimat rögzíteni, összegzésül és esetleg kedvcsinálóul. Kórházi vakáció 2.rész
MinimálMom kórházban töltött két napot egy sor vizsgálat miatt. Története első felében ( link itt található) is érdekes megéléseket mesélt el, most pedig elolvashatjuk milyen komoly bölcsességre jött rá a továbbiakban!
Mi lesz velünk, ha megöregszünk?
Minden napunkban van legalább egy váratlan csoda!
Vasárnap délután a családommal Győrbe látogattunk, hogy az egyik legjobb barátnőm családjával közösen eltöltsünk néhány kellemes órát a stílusos Art Piknik nevet viselő gasztronómiai rendezvényen. Ebben nem is lenne semmi érdekes, hiszen imádok újat látni, érezni, tapasztalni, kóstolni, de ott történt egy csodálatos gesztus, ami megtöltötte a lelkem színnel és élettel. Személyesen is megismertem Csurák Erzsébet selyemfestő művészt, akinek néhány hónapja a dunaszerdahelyi kiállítását figyelemtekbe ajánlottam. Most sem csak egy sima találkozás története következik!
