Kórházi vakáció 1.rész

A nap, amikor boldogtalan maradt!
Szerda reggel. Ingerülten ismételgeti, gyertek már, menjünk, megint elkésünk, hol van a tízóraid, Misi ne felejtsd itt a kulcsait, öltözzetek, mennem kell, elkések. Már most dühös, már most ingerült pedig még csak reggel hét van. Az arca merev, a szeme tompa fénye a fia hajára vetődik. Egykor nevetett rájuk, még pár hónapja megcsiklandozta volna a komisz kölyköket és megpuszilta volna Misit is, hogy mindenkinek jól induljon az a rohadt nap. Hogy mindhárman azzal a gondolattal lépjenek ki az ajtón, hogy van a világon egy anyjuk, aki meghaladja önmagát, aki képes túllépni a dühén, a türelmetlenségén, mert sokkal fontosabb, hogy ők teljesek legyenek. Még pár hete igyekezett volna, hogy semmit ne vegyenek észre.
Apu hatvanadik születésnapja
Csak hármincnégy évembe és három komoly párkapcsolat tanulságainak levonásába került, mire megértettem EGÉSZ EDDIGI LÉTEZÉSEMBEN rá vártam! Minden megtett lépés ide vezetett, közelebb az ő világához, megbékélve azzal, hogy a miért és a meddig kérdéseimre sosem adott választ.
Nencsi

Anyátok, a triatlon meg Jennifer Lopez
Másfél éves tudatos életmódjavító folyamatomba a múlt év nyarán csatlakozott be a kerékpározás, mint sport.
Író és a szavak súlyával tisztában lévő emberként még mindig óvatosan használom némely kifejezéseket, ezért sem merem életmódváltónak nevezni magam, mert van itt kérem botlás ezer, sokkal valósághűbb a fentebb használt kifejezés az én eddig megtett utamra.
Sport ... a három pontnak komoly szerepe van ebben a mondatban, mert én sportnak olyan rendszeres mozgást neveznék, amelyben nincsenek fél éves kihagyások, esetemben pedig volt. Nos, ezt a kis pauzát tőlem függetlenné minősítem, nem terhel felelősség, hiszen az ősz elején előbb két lábujjamat törtem el a masszív fa székkel vívott összeütközés következtében, majd pedig jött a tél. Télen meg ugye ki biciklizik? Okés, valaki biztosan, de én, mint átlagember, kezdő sportoló biztosan nem.
Szóval sok hónapnyi kihagyás után a hétvégén újra elég erőt éreztem magamban a fantasztikus időjárásnak is köszönhetően ahhoz, hogy újra visszaüljek a nyeregbe és legyőzzem saját magamat, na meg a rám váró kilómétereket.
Anett barátnőmmel közösen tekerünk a kezdetek óta. Van amögött egy komoly logisztika, ahogy két kisgyerekes anya lelép biciklizni vasárnap délután.
Esetemben taktikus módon teremtettem meg ennek körülményeit. Mivel számítottam két aktív gyerekem nemtetszésére sportolási szándékom hallatán, elvittem őket lefárasztani egy gyerekbarát öt kilóméteres bringás körre. A fizikai erővesztés után megvásároltam a lelküket egy dupla adag fagyival, s mikor már elégedetten, de kimerülten pihegtek, közöltem velük, hogy akkor én most megyek. Nem nagyon akartak csatlakozni.