Három éve áll a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának élén, dékánként. Mi, Szlovákiában élő és tevékenykedő magyar nők Bárczi Zsófiát mégis inkább a tudományos, irodalmi munkássága kapcsán ismerhetjük, pedig kiemelten figyelhetnénk rá, akár példaképként is, hiszen anyaként, feleségként funkcionál ebben a komoly pozícióban. Hogy miért emelem őt példaképeim közé, milyen ember, hogyan tud működni, milyen a jelleme, a következő beszélgetésben kiderül!
Pár napja fejeztem be Paulo Coelho: Házasságtörés című könyvét. Mindezt a házasság hete tiszteletére, elég abszurd! Első könyves vagyok, ami Coelhot illeti...még sosem olvastam tőle a rengeteg idézeten kívül semmit, pedig itt sorakoznak a polcomon. Trendi volt, megvettem. Nem állítom, hogy elájultam a könyvtől! Nehézkesen kivehető párbeszéd, közhelyes ömlengés több oldalon keresztül, kihámozandó cselekvés, de! Amikor a végére értem, megérkezett a mondanivaló is, a számomra írt mondanivaló!
A Mert nőnek lenni jó oldalán megjelenő írások sokszor indítanak el kisebb lavinákat a szerzők közt - mindenki lejátssza a témát a maga hangfekvésében, elpengeti a saját variációját.
Legutóbb Bartalos Tóth Iveta ,,Egyszer elindulok élni" című bejegyzését olvasva töprengtem el a kifejezésen: "balansz" , és az idő természetén - amely, mintha egy gombolyagról tekeredne le. A gombolyag fogy, de talán a másik oldalon elkészül egy remek pulcsi. Vagy (mint esetemben) legalább egy lustakötéses sál.
Tegnap vasárnap volt. Január közepe. Elmúlt már Vízkereszt, a karácsony ragyogását rég elpakoltunk a pince mélyére. Bedobozolva várja, hogy egy év múlva újra ünnepeljük a szeretetet.
Addig is lehet és szabad januári depresszióba esni, merthogy ez az év legmélyebb, leghosszabb hónapja.
Újra visszatáncoltunk a rohanással teli hétköznapokba, időre kelünk, indulunk, veszekszünk a gyerekkel, hogy el fogunk késni, időre húzzuk le a kártyát a munkában, időre is élünk, mondjuk ki.
Vannak emberek, akiket az első pillanatban megszeretünk. Az én életemben Tünde is egy ilyen ember.
Amikor először megláttam, azt éreztem, hogy ez az egyébbként is hitetetlenül gyönyörű nő belülről ragyog igazán. Szerettem volna megérteni belső szépsége titkát, s hamar egyértelművé vált számomra az, hogy a hite a legerősebb alappillére. Az táplálja, az ad neki erőt, lelki békét. Hiszen mennyivel boldogabban lehet úgy élni, hogy hisszük és tudjuk, mindig van aki segít minket az utunkon és sosem vagyunk igazán egyedül!
A Karácsony elmúltával a hitéről kérdeztem Tündét. Fogadjátok szeretettel a gondolatait!