A minap egy cikkben azt olvastam, hogy március 20-a a boldogság világnapja. Ugyanitt felteszik a kérdést az olvasónak, hogy kinek mit jelent a boldogság.

Elgondolkodom rajta én is milyen az, amikor boldog vagyok és mi is váltja ki belőlem ezt az érzést. Először csak  “földi” dolgok jutnak az eszembe. Például napok, - tudjátok, amikor minden úgy igazán összejön. Amikor kapok valami nagyon jó hírt. Amikor aznap mindenki kedves hozzám. Amikor kapok egy pozitív visszajelzést arról, hogy jól csinálom a munkám. Vagy egyszerűen csak végre újra egész nap élvezhetem a nap melegítő sugarait a hosszú tél után. Ahogy így átgondolom, milyen dolgok is tesznek boldoggá, arra a felismerésre jutok, hogy a boldogságom forrása egy sokkal mélyebb és emelkedettebb érzésből fakad. Ez pedig a hála.

Nógell Ürögi Klárával februárban ismerkedtem meg, amikor a Szülés, mint trauma címet viselő klubestünkön beszélgetőpartnerünk volt. Alázata, embersége, a belőle áradó harmónia azonnal megfogott. Pont emiatt kértem meg, hogy kicsit bővebben meséljen önmagáról, az útról, amit megtett! Emellett a szülési élményekről, a nehézségekről is kérdeztem, az anya és az apa szerepéről a folyamat közben! Őszintén és nagyon érdekesen mesélt is...!

Néhány napja ünnepeltük a NŐNAPOT.  Nekem, aki egy elsősorban nőknek és nőkből formálódó közösségét alakítgat, különösen fontos ez a nap.

Nem volt ez mindig így. Számomra is csupán egy volt ez  a többi nap közül.Mára ez már az én ünnepem is, s összefüggésben van ez azzal, ahogy magát a nőiességemet élem meg. Mert már megélem. Szeretek nő lenni, büszke vagyok rá.

Szeretem a női lét  energiáit és ezen a ponton nem azokra gondolok, amelyeket elsőként társítanak vele.  Hiszek benne, hogy a női erő összetart, sebeket gyógyít, ellenfeleket békít, előre viszi a világot. Tanít, segít, ösztönöz, példát mutat. Változásokra sarkall, átrendezi a világ energiát és nem úgy, hogy férfi vehemenciával indul a harcba, hanem úgy, hogy a saját ősi, teremtő erejét kamatoztatja.

Tegnap este Alistánra érkeztünk Ivetával, hogy ott is beszéljünk a könyvünkről, és az anyasággal, a nőiességgel kapcsolatos gondolatainkról. Sokadik állomása ez az ,,Anyább" anyáknak, (amiért nagyon hálásak vagyunk) de minden helyszín maradandó, mindenhol akad egy arc, egy szó, amely emlékeztet később is milyen hangulat uralkodott a bemutató alatt. Nekem különösen érdekes találkozások ezek, mert szeretem fürkészni az emberek arcát, hiszen a mimikájuk többet mond ezer szónál. Ezért érdemes leginkább elindulni otthonról.

Ez az első önéletrajzi könyvem, mármint amit elolvasok, nem amit írtam...mert még sosem írtam könyvet...ah, hagyjuk is!

Karácsony előtt jelent meg az ex first lady önéletrajzi könyve, hatalmas eladási példányszámmal, már a megjelenést követően. Általában szkeptikus vagyok az ilyen könyvekkel, sok a divatos téma, könyv, és valljuk be manapság bárki írhat könyvet. De vágytam rá, és a Jézuska a fa alá tette! Mit mondjak, a drágább ajándékot is űberelte, úgy örültem neki.