Amikor itt a hideg idő, a madarak belopódznak kertjeinkbe és parkjainkba élelem után kutatva. Akinek van etetője és finomságokkal látja el eme apró szárnyas barátainkat, ingyen előadásra számíthat. Hajnalban füttyögnek a rigók, hosszú trillázó monológusokat eregetve a környéken.

  Anya, feleség, nő, DONOR vagyok!

  ,,Dumagép, mindig fülig vigyor, lökött nőfély!"

  Ezeket a jelzőket kaptam az egyik volt menyasszonytól nemrégiben.

Arra jók ezek a véres, most már száradó sebek, hogy felfogjam, anyaként egyetlen egy dolgot kellene csinálnom: a gyerekeim épségére vigyázni, nekik élni. Csak nekik, velük összhangban. Fáj a lelkem, mert megint arcra esett a gyerekem, én meg pofára, mert úgy érzem megbuktam anyaként, hiszen nem tudtam megakadályozni a balesetet. Nem különben szervezőként, emberként is, amiért a gyerekek mellett nem érkezem semmivel, ami egykor és most is fontos volt, vagy lehetne. Még mindig nem tudom ennyi év után sem mikor kell kiszállni a mókuskerékből és megérdemlem-e egyáltalán azt a néha felbukkanó állomást, ahol megpihenhetek.

Egy anya vallomása!

Szklerózis multiplex...

Van, aki számára ez a diagnózis egy rettegett betegség, más számára csak egy idegen kifejezés, tartalom nélkül, maga az ismeretlen.

Mészáros Edina számára pedig a valóság. Az, amelyben a diagnózisa ellenére és azzal együttélve is boldognak kell lennie. Minden nap. Saját maga és a kisfia miatt is.

Jelige: Szklerózis multiplex. Most induló  sorozatunkban elmeséli nekünk,hogyan lehet egy élhető életre törekedni, ha az embernek ilyen fiatalon ezt a lapot osztják.