Madaras

Amikor itt a hideg idő, a madarak belopódznak kertjeinkbe és parkjainkba élelem után kutatva. Akinek van etetője és finomságokkal látja el eme apró szárnyas barátainkat, ingyen előadásra számíthat. Hajnalban füttyögnek a rigók, hosszú trillázó monológusokat eregetve a környéken.

 

Őket ritkán látom, viszont a kirakott almát kifejezetten szeretik, ebből tudom, hogy jártak nálam. Később gyülekeznek a tengelicek.Mindig egész csapatban járnak és az etetőbe nem merészkednek be, csak alatta kapkodják fel a ki-kihullott falatokat. Ahogy jönnek, úgy rebbennek tova csapatostul, mint a kínai turisták.

Felbukkan a zöldike is. Ha sikerül berepülnie az etetőbe elmélázva hintázik, végiggondolva kis madár életének nagy kérdéseit és az se zavarja ha mások már epedve várják, hogy ők kerüljenek kaja közelbe.

 

A kerti madárvilág ninjái természetesen a cinkék. Olyan gyorsan megejtik a magfelvételt, hogy a madarat nem is látni, csak az üres etető hintázik az ágon. A cinke célirányos, nem lopja az időt és át is adja a helyét másnak.

A következő csapat szöges ellentéte az előzőnek. Ők a hangoskodók. Viháncolnak az etetőben és ezer felé dobálják a magokat, mint egy elszabadult kanmuri résztvevői. A verebek a leghangosabbak, de leleményesek is. Berepülnek a tyúkudvarba elcsenni pár falatot, amikor a kakas nem figyel.

 

Ritkán jön a csuszka, de mindig fejjel lefelé közelíti meg az etetőt, a falon ,,csúszkálva" lefelé. Ő biztos más szemszögből nézi a világot.

Madarakhoz való ragaszkodásomat az is jelzi, hogy beszereztem egy faliórát, amelyik minden órában más madárhangon csicsereg. Nyilván nem mindenkinek van lehetősége, ideje, pénze madarakat etetni télen.Ha mégis megteszitek, hálásak lesznek a kis barátok és visszajönnek megszínesítve a téli napokat. Ablakból kifejezetten jó szórakozás őket figyelni rossz idő esetén!