Szívből gratulálok a bukóknak. A megbukni bátran tudóknak, mert lehet – és miért ne – másként látják, értik, érzik a világot, ami egy különos nézőpontból nem kevesebb ! sőt több, szebb ! mint ahogy azt a közizlés és a tömegek igénye elvárja. Ti vagytok azok a különlegesek, akik ebből a perspektívábol jelenthettek nekünk a világról. Meglehet átmenetileg más irányba terelt titeket a végzet, nem pedig az iskolai feladatok fele és különös, kivételes holnapnak edz a mai nap... Ti, az okoskodóktól gyakran bölcsebbek vagytok, mert a  mindennapjaitokban több a sors, mint másokéban.

Szögezzük le az elején: ha valaki egyáltalán nyaralhat, utazhat, már eleve piszkosul szerencsés. De mivel az élet már csak ilyen, minden helyzet magával hozza a maga nyűglődéseit és dilemmáit, még az ilyen kiváltságosak is -  ha nincs gond, az ember csinál magának.  A legfőbb dilemma , hogy Anya kétféleképpen nyaralhat - gyerekekkel és (szentségtörő gondolat!) gyerekek nélkül. 

Bővebben

• Nyomtatás
• E-mail

MinimálMom kórházban töltött két napot egy sor vizsgálat miatt. Története első felében ( link itt található) is érdekes megéléseket mesélt el, most pedig elolvashatjuk milyen komoly bölcsességre jött rá a továbbiakban!

Mi lesz velünk, ha megöregszünk?

Ha mérni lehetne melyikünk várja jobban a nyári szünetet, én, vagy a gyerekeim, tuti nyernék! Na, nem állítom, hogy ezt a tulajdonságomat nem örökölték, mert minden adandó szabad napot, ünnepet nagyon tudunk várni. Ahogy megy az egyik, a következő tartja bennünk a lelket. A két hónap nyári szünet pedig maga a menyország. Most leírhatnám, hogy ilyenkor sokkal több a dolgom a fiúkkal, sokkal elfoglaltabb vagyok, de nem! Amikor lehetőség van rá, én is tovább alszom, jöhet az ágyba kávé (jöhetne, mert ilyen még nem volt...) , olvasgatás, napozás, gyors terasz ebédek, csavargások (milyen jól is tud esni a hűs pláza falai közöttJ). Nade! A szünet jó, a szünet arra van kitalálva, hogy kipihenje magát baba és mama. Ennyike.