Ha az ember lánya éveken keresztül él úgymond szemmel nem látható krónikus betegséggel, akkor megtanulja titkolni azt, ami persze nem olyan nehéz. Ránézésre senki se tudná megmondani, hogy valaki ilyen betegséggel küzd- e, vagy sem. Persze más, ha valaki veszi a fáradtságot és oda figyel a másikra, akkor persze észre veszi, hogy valami nincs rendben.

Hogy képzeljük el a valós montessori ovit kívülről és belülről? Egy felső-ausztriai példát hozunk!

Még három év után is van pár hely a szigeten, ahová főként idő hiányában nem sikerült eddig eljutnom. Ilyenek a nehezen megközelíthető strandok, vagy egy-egy felkapott szórakozóhely. A Therianos család kis gazdasága ugyan egyik kategóriába sem sorolható, mégis hihetetlenül vágytam ide eljutni. Még első ittlétem során, 2014-ben hallottam róluk, de csak két hete sikerült végre ezt is kipipálnom a képzeletbeli bakancslistámon. Olyan nem mindennapi élménnyel lettem gazdagabb, amelytől több napra elegendő pozitív feltöltődést kaptam. Nem is volt belőlük ennyi elég, a múlt héten visszamentem újra és elbeszélgettem a hely szívével-lelkével, Dimitrissel.

Az egyik közösségi oldalon ugrottak fel csodaszép zsemlék, éjszakai kelesztéssel, kora reggeli sütéssel. Vagyis alig van munka vele és a végeredmény....leírhatatlan. De az édes reggeliket valahogy jobban szeretjük, csak az éjszakai pihentetéshez ragaszkodtam!

Volt a kamrában egy negyed üveg Nutella és valljuk be, ez volt a legjobb, ami vele történhetett! A kalács első körben, sima fonott csodának indult, de olyan nagy adag lett, hogy kreatívan egy kuglóf formában sütöttem meg, legyen helye terjeszkedni.