Építs jövőt a két kezeddel!
Valami bűzlik Dániában...Mint két tojás - a kezdetek
Már több mint hat éve vagyok abban a kivételes helyzetben, hogy ikerlányok anyukája lehetek. Számtalanszor megkérdezték már tőlem az elmúlt években, hogy volt-e a családunkban korábban ikerpár. Nem tudom miért ez az első kérdés, ami az emberek eszébe jut. Kérdezhetnék például azt is, hogy boldogulsz, vagy szükséged van –e esetleg bármiféle segítségre.:-)
Az én lányaim Emília és Barbara egypetéjű ikrek. Tudomásom szerint az egypetéjű ikrek a petesejt véletlenszerű kettéválásának következményei, amit nem befolyásol semmiféle genetikai tényező.
Az utolsó S.O.S.
Nem tudom ki vagy, s már nem tudom, ki vagyok. Mikor rám találtál, porba hullva, meggyalázva, én már rég nem ismertem saját magamat sem, csak azt éreztem odabenn, mélyen a meggyalázott, földre rugdosott testemben, hogy még egy nap és meg fogok halni.
Akkor jöttél te. Ártatlanul, nyílt tekintettel, rajtad az agyonhordott ballonkabátod. Nem, ez nem az a rosszfiús fekete bőrdzseki volt, mint amihez hozzá voltam szokva. Lehajoltál mellém, odanyújtottad a vasalt, kockás textilzsebkendődet, hogy töröljem le az arcomat.
Őszi ajtódísz terményekből
Számomra is hihetetlen, milyen türelmes voltam két évvel ezelőtt, mikor ezt az ajtódíszt készítettem. Ha ránézek, most is megmelengeti a lelkemet a színek teltsége és ez a kellemes, igazi őszre jellemző túlzsúfoltság.