Az egyik közösségi oldalon ugrottak fel csodaszép zsemlék, éjszakai kelesztéssel, kora reggeli sütéssel. Vagyis alig van munka vele és a végeredmény....leírhatatlan. De az édes reggeliket valahogy jobban szeretjük, csak az éjszakai pihentetéshez ragaszkodtam!

Volt a kamrában egy negyed üveg Nutella és valljuk be, ez volt a legjobb, ami vele történhetett! A kalács első körben, sima fonott csodának indult, de olyan nagy adag lett, hogy kreatívan egy kuglóf formában sütöttem meg, legyen helye terjeszkedni. 

Szombat reggel volt. Álltam a futópadon,  szokásos „pihenő napomat“ nyomtam, 15 perc kocogás, majd 20 perc HIIT futással tovább . És csak futottam, ahogy mindig.

De most valahogy üresen, nem lebegett semmi cél előttem, miért is vagyok én itt.

Tényleg miért is vagyok én itt?

A jobb lábam zsibbad, a jeggyűrűm majdnem lecsúszik a kezemről, kifogytam belőle.... 35 perc lenyomva. Megállt a gép, körülnéztem, vettem egy nagy levegőt és leszálltam. Az egészről. Ott, akkor tudtam,hogy vége, nem folytatom tovább.

Már több mint hat éve vagyok abban a kivételes helyzetben, hogy ikerlányok anyukája lehetek. Számtalanszor megkérdezték már tőlem az elmúlt években, hogy volt-e a családunkban korábban ikerpár. Nem tudom miért ez az első kérdés, ami az emberek eszébe jut. Kérdezhetnék például azt is, hogy boldogulsz, vagy szükséged van –e  esetleg bármiféle segítségre.:-)

Az én lányaim Emília és Barbara egypetéjű ikrek. Tudomásom szerint az egypetéjű ikrek a petesejt véletlenszerű  kettéválásának  következményei, amit nem befolyásol semmiféle genetikai tényező.