Hat évvel ezelőtt egy ősz végi napon elhatároztam, hogy újra visszahozom az életembe az írást, amely gyerekkorom óta a legnagyobb szenvedélyem volt.

Tele voltam kreatív energiákkal. Hogyne lettem volna?  Megvalósítva az egyik legnagyobb álmomat beköltöztünk  a saját házunkba és én elkezdtem a házból igazi otthont varázsolni. Az idillikus képet tovább gazdagította az, hogy az ötévesem igazi társam volt minden általam kitalált marhaságban, így még jobban élveztem ezt az egészet.

Kezdődik. Minden évszakban megtalálom a szépet, de a december akkor is az abszolút kedvencem.

Szeretem az erdei életképeket, állatkás kompozíciókat, dekorációkat, ezért elhatároztam, hogy az idei Ádventre én is elkészítek egyet.

Már az elején szeretném leszögezni, hogy ez a munka nem igényelt semmiféle extra kreativitást, kézügyességet, így bárki nyugodtan elkészítheti, ha kedvet kap hozzá.

A dekorációm alapját egy fakorong képezte, amelyet apósoméktól rendeltem, mikor kivágták a házuk előtti hatalmas fenyőfát.  A fa alapot fehér hópasztával díszítettem, kialakítva ezzel a téli táj hatást. Ide került még egy mini toboz a kertünkből, amelyet szintén hópasztával téliesítettem és végül ragasztópisztoly segítsévéel rögzítettem az alapra.

A dekorációhoz használt üvegvázában egy mini orchidea élt (halt)  eredetileg. Ennek az aljába sót  öntöttem, amelyet  kicsit strukturáltam ( a hátsó részben kicsit magasabb), ez lett a havas erdő. Kerestem egy mini műfenyőt, de mivel nem találtam, egy viaszgyertya fenyőfát vetettem be.  A fa elé állítottam az őzikét. Nagyon tetszik, mert olyan arcot vág az üveg mögött, mintha a kiutat keresné a havas erdőből.

A cím annak az üzenetnek a szövege, amit vasárnap kaptam. Tegnap az egyik legrégebbi barátom édesanyja hunyt el. Gyorsan történt.