Jönnek az ünnepek. Ha nem tudnánk, majd a környezetünk rásegít, hogy ünnepi hangulatba kerüljünk. Októbertől minden nagyobb bevásárlóközpont karácsonyi díszben pompázik, halkan,  vagy teljes erőből, de már szól a 'Last Christmas”, meg a „Jingle bells”,  jönnek a karácsonyi kedvezmények. Mire az ünnepekhez érünk, már ki is merítettük a hangulatát. Na de mi történik olyan helyen, ahol a karácsony nem ünnep?

Sosem tartoztam azon hölgyek közé, akik hetente szépségszalonok ajtaját koptatják. Most mégis erre biztatom Önöket, néha látogassanak el egy jó kis kozmetikai kezelésre, s hagyják, hogy csak Önökkel foglalkozzanak, vegyenek részt egy szépítő, regeneráló kezelésen. Egyszerűen csak azért, mert el kell ismernem, effajta kényeztetés kijárna minden Nőnek, Anyának.

A férj a felesége után megy a konyhába. Az asszony épp a főzés előkészületi szakaszában tart. Hámoz, szeletel. Közben takarítja a konyhapultot, feszült és ideges. A gyerekek az ebédlőben marják egymást, és hangosan civakodnak. A nő figyelmezteti őket, szeretne csendet. A férj valamit fütyül. A nő először nem is tudatosítja, de annyira idegesíti ez a jókedélyűség, hogy legszívesebben fejbe vágná a vágódeszkával, amin az imént még a húst darabolta.

Ádvent második vasárnapján háromnegyed háromkor kelek. Hallkan surranok végig a szobákon, le a lépcsőn, majd a konyha és a nappali közt félúton megállok.

Az este levetett ruhadarabok a földön, a kanapén.  Egy stikában elmajszolt csoki papírjait vélem felfedezni majdnem elég gondosan elszúrva. A vizespohár a tévé előtt, a mandarin héja a konyhaasztalon.