Ádvent harmadik vasárnapján sokáig szeretnék aludni. Késő estig írtam, rengeteg gondolat került a fehér lapokra, kell a pihenés,  ... kellene a pihenés.

Hajnalban  riadtan ébredek. Felébreszt a tízéves, megkérdi, hány óra.

 - Négy. Pontosan négy, aludj még.

 - Te meg ébredj anya, hisz négy óra van már. – mondja, majd a helyére vonul.

Fáradt vagyok. Reszket a gyomrom a nem várt ébresztőtől, az  egész heti hajtástól, a mit kell még elintéznem, megcsinálnom, beszereznem típusú feladatok mennyiségétől. Űzött vad – ezt éreztem és mondtam is valakinek, aki velem  együtt haldokolt, mert nem találok szebb szót arra, amikor már magad sem érted, hogy létezhetsz egyáltalán, mikor jártányi erőd sincs, s rég kimondtad már az utolsó gondolatokat, amelyek még benned rekedtek. Csak teszed a dolgodat némán, futsz, hajtasz, menekülsz, számolsz vissza, már csak  x napot kell dolgozni, már csak 5 ajándékot megvenni, már csak, ... már csak. Egy kib...ott visszaszámlálás az élet. Már csak.

Jönnek az ünnepek. Ha nem tudnánk, majd a környezetünk rásegít, hogy ünnepi hangulatba kerüljünk. Októbertől minden nagyobb bevásárlóközpont karácsonyi díszben pompázik, halkan,  vagy teljes erőből, de már szól a 'Last Christmas”, meg a „Jingle bells”,  jönnek a karácsonyi kedvezmények. Mire az ünnepekhez érünk, már ki is merítettük a hangulatát. Na de mi történik olyan helyen, ahol a karácsony nem ünnep?

Sosem tartoztam azon hölgyek közé, akik hetente szépségszalonok ajtaját koptatják. Most mégis erre biztatom Önöket, néha látogassanak el egy jó kis kozmetikai kezelésre, s hagyják, hogy csak Önökkel foglalkozzanak, vegyenek részt egy szépítő, regeneráló kezelésen. Egyszerűen csak azért, mert el kell ismernem, effajta kényeztetés kijárna minden Nőnek, Anyának.

A férj a felesége után megy a konyhába. Az asszony épp a főzés előkészületi szakaszában tart. Hámoz, szeletel. Közben takarítja a konyhapultot, feszült és ideges. A gyerekek az ebédlőben marják egymást, és hangosan civakodnak. A nő figyelmezteti őket, szeretne csendet. A férj valamit fütyül. A nő először nem is tudatosítja, de annyira idegesíti ez a jókedélyűség, hogy legszívesebben fejbe vágná a vágódeszkával, amin az imént még a húst darabolta.