Ha azt hiszitek ez csak bennünket érint, itt lakókat, ÉBREDJETEK FEL A CSIPKERÓZSIKA ÁLOMBÓL!

Az elmúlt napokban olyan új és döbbenetes információkhoz jutottam, amelynek hála nem alszom. Csallóközben mérgezett az ivóvíz. Hat település karácsonykor sem használhatja főzésre és ivásra a csapvizet, s ráadásul három ballon vízzel kell az ünnepek alatt gazdálkodnia a vezetékes vízre csatlakozott háztartásoknak( a tartálykocsi nem jár majd a településeken a fő ünnepek napjain). Azoknak a családoknak, akik kuti vizet használnak és  nem fizetnek a vezetékes ivóvízért, nem jár a ballon, mindezt a vízügyi hatóság rendelte el. ( Mert ugye azok az emberek mérgezhetik magukat továbbra is, kit érdekel velük mi lesz?!) A vízügyi hivatal néma. A polgármestereknek sem adnak ki releváns információkat, hárítanak! S ez csak a jéghegy csúcsa!

Karácsonyi nyereményeső!!!
Szeretnénk megköszönni az egész éves támogatásotokat egy igazán gazdag nyereményjátékkal, melynek keretein belül egy szerencsés nyertest az év végéig minden nap megajándékozunk egy szép és tartalmas könyvvel.

 Napok òta hàborog a gyomrom. Bakai vagyok, csapvizet ittam ès itattam a gyermekeimmel, mert a meggyőződèsem az volt, hogy a mi csallòközi vizünk pàratlan kincs. 

 Főztem, fürödtem az atrazinnal fertőzött vízzel, vìzben.

Néhány nappal ezelőtt   a szokásos gyors Facebook átlapozás  során figyeltem fel egy nem mindennapi könyvajánlóra.  Antal Ági írt néhány szerény sort saját,  most megjelent könyve kapcsán. Szeretettel, Ági című könyvét másnap reggel be is szereztem a Családi Könyvklubban és a munkahelyi ebédszünetem alatt már olvasni is kezdtem. Nem kellett több néhány sornál hogy érezzem, nekem szól. Rólam is szól. Ez az érzés még inkább fokozódott, ahogy Ági családi történeteivel végigvezetett élete néhány meghatározó pillanatán.

Bevallom őszintén és ezt akkor neki is megírtam, jó néhányszor megbőgetett. Rengeteg volt a hasonlóság  kettőnk életében és  bennem sorra törtek fel elfeledett, vagy eltemetett érzések, emlékek. Ezek egy része kellemes volt, míg egy másik a rég begyógyultnak hitt sebeimet is felszaggató.  Fájdalmas, húsba tépő. Az ilyentől sem szabad félni.  Dolgozni kell vele, felszínre hozni, gyógyítani, megnyugtatni.  Az elföldelés nem jó stratégia, ha továbblépni, fejlődni szeretnénk.

Azt hiszem, hogy a kenyérsütéses történetét olvasva  kezdtem el újra megnyugodni.  Igen, a kenyérsütés az egyik legősibb terápia, ezt magam is így gondolom néhány éve már s lám, most is nyugtatólag hatott rám. Képzeletben akkor én is kaptam egy szeletet abból a kenyérből, amelybe szeretetet, törődést és otthonízt  is süt.  Bárkinek, mindenkinek.