Pár napja fejeztem be Paulo Coelho: Házasságtörés című könyvét. Mindezt a házasság hete tiszteletére, elég abszurd! Első könyves vagyok, ami Coelhot illeti...még sosem olvastam tőle a rengeteg idézeten kívül semmit, pedig itt sorakoznak a polcomon. Trendi volt, megvettem. Nem állítom, hogy elájultam a könyvtől! Nehézkesen kivehető párbeszéd, közhelyes ömlengés több oldalon keresztül, kihámozandó cselekvés, de! Amikor a végére értem, megérkezett a mondanivaló is, a számomra írt mondanivaló!
Ezen a héten a 2019-es könyvbemutató sorozatunk részeként ellátogattunk Galántára is, ahol a gyönyörűséges Esterházy-kastélyban található kávézó adott helyet a rendezvényünknek.
Nem voltunk egyedül ami a munkát és a szervezést illeti, hiszen Tóth Tünde és Horváth Szomolai Andrea segítettek minket abban, hogy egy emlékezetes és nagyon jó hangulatú beszélgetést tudjunk nyújtani az oda ellátogatóknak.
A bemutatóra azonban tartogattunk egy meglepetést is. Bejelentettünk és ezúttal itt is megtesszük, hogy ezentúl már Galántán is találkozhattok a Mert nőnek lenni jó rendezvényeivel!
A mostani könyvbemutatót áprilisban követi az első hivatalos klubest, amelyet Tündével és Andival közösen fogunk vezetni. A célunk az, hogy akár ebben a vegyes felállásban, akár az ő vezetésükkel izgalmasabbnál izgalmasabb témákat és hozzáértő beszélgetőpartnereket hozhassunk el a galántai közönségnek is.
Soha, sehol, senki nem beszélt arról, hogy mennyire nehéz ez az egész!
Soha, sehol nem olvastam róla
posztokat még a közösségi oldalon sem.
Soha senki nem panaszkodott! Hogy lehet ez?
Mindenki ennyire tökéletes?
Szeretném az elején leszögezni, hogy senkit nem áll szándékomban megsérteni, csak szar napjaim vannak. Nem, nem véletlenül írtam ezt a kifejezést, valóban a béka segge alatt vagyok valahol 2 méterrel, mínuszban.
Ebben a tökéletesnek mutató világban NEM ILLIK egy anyának kipanaszkodnia magát!
A Mert nőnek lenni jó oldalán megjelenő írások sokszor indítanak el kisebb lavinákat a szerzők közt - mindenki lejátssza a témát a maga hangfekvésében, elpengeti a saját variációját.
Legutóbb Bartalos Tóth Iveta ,,Egyszer elindulok élni" című bejegyzését olvasva töprengtem el a kifejezésen: "balansz" , és az idő természetén - amely, mintha egy gombolyagról tekeredne le. A gombolyag fogy, de talán a másik oldalon elkészül egy remek pulcsi. Vagy (mint esetemben) legalább egy lustakötéses sál.