Lefekvéshez készülődtünk. Megvolt az esti rituálé, fura mód zökkenőmentesen zajlott, első szóra jött zuhanyozni, elég volt egy  mese, nem kért többet. Villanyoltás, puszi, kereszt, alvás.
Egyszercsak a vékony kis hangocskája megtöri a sötét szoba csendjét.
- Anya, ...
Na, vagy pisilni kell, vagy szomjas, szokás szerint.
-Tessék?
- Egyszer mindenki meghal?
- ...
Úgy zökkentett ki ez a kérdés a nap végi kényelemből, mint mikor a legédesebb álmodból keltenek erőszakkal és a kezeidben, lábaidban megfagy a vér.
Pár másodperc alatt végigfuttattam az agyamon néhány válaszlehetőséget. Melyik lenne a ,,legjobb"? Már ha van ilyen, mert bármilyen burkoltan, bárhogy csomagolva, az igazságot nem elhallgatva, nem ferdítve szeretnék neki válaszolni.

Ez az első önéletrajzi könyvem, mármint amit elolvasok, nem amit írtam...mert még sosem írtam könyvet...ah, hagyjuk is!

Karácsony előtt jelent meg az ex first lady önéletrajzi könyve, hatalmas eladási példányszámmal, már a megjelenést követően. Általában szkeptikus vagyok az ilyen könyvekkel, sok a divatos téma, könyv, és valljuk be manapság bárki írhat könyvet. De vágytam rá, és a Jézuska a fa alá tette! Mit mondjak, a drágább ajándékot is űberelte, úgy örültem neki.

Három éve áll a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának élén, dékánként. Mi, Szlovákiában élő és tevékenykedő magyar nők Bárczi Zsófiát mégis inkább a tudományos, irodalmi munkássága kapcsán ismerhetjük, pedig kiemelten figyelhetnénk rá, akár példaképként is, hiszen anyaként, feleségként funkcionál ebben a komoly pozícióban. Hogy miért emelem őt példaképeim közé, milyen ember, hogyan tud működni, milyen a jelleme, a következő beszélgetésben kiderül!

Hajnali fél háromkor keltem. Front van, érzem a végtagjaimban és a fejemben is. Tegnap este fél kilenckor úgy kidőltem, mint egy darab fa. Ez a mára beígért felmelegedés előjele lehetett. Gyorsan visszaszámolom az ujjaimon ( igen, még mindig, igen, közgazdász diplomával, igen, harminckilenc évesen ), elégséges –e az átaludt órák száma az élethez és megkönnyebbülve konstatálom, hogy igen.

Ahhoz viszont kevés, hogy a szervezetem teljesen pihent legyen. Az utóbbi másfél évben nagyon tudatosan figyelem, így tudom, mire hogyan reagál.

Összefoglaltam hát, melyek az alvásdeficit nálam tapasztalt tünetei és én hogyan kezelem azokat: