Kovács Eszter falubeli. Mégsem ismertük egymást, sosem beszéltünk. Csak tudtam a története vázlatát, eljutott hozzám a betegsége híre, és a közösségi oldalnak hála azt is láttam, ahogy a világot járja a társával, Vilivel. Utoljára Szingapúrból láttam fotókat róluk, és Ázsia több jelentős helyén is megfordultak. Életének utolsó négy évéről, a daganatos betegsége tanulságairól, utazásairól, megéléseiről kérdeztem néhány napja.
A karácsonyi szünetet jó néhány éve, szinte hagyományosan kedvenc regényeim újraolvasása jellemzi, persze az új, karácsonyra kapott könyvekkel együtt. Minek elolvasni, amit már egyszer olvastam? Fogalmam sincs, de egy jó könyv mindig tud újat mondani, legyen szó szépirodalomról, vagy szakmai olvasmányról. Mivel az év nagy részében főleg a szakirodalmat bújtam (pszichológia, pedagógia), nagyon kevés időm jutott a saját olvasási igényeim kielégítésére, vagyis csak úgy olvasni, ami tetszik.
Néhány hete nyers, vegán hatfogásos vacsorán vettem részt, amely életem első lakáséttermi vacsorája is volt, így nem csupán az étel, de maga az alkalom is emlékezetes maradt, hála a Hodossy házaspárnak és Varga István nyersséfnek.( A vele készült beszélgetést a youtube csatornánkon is megnézhetitek, a link itt található.) Itt kóstoltam az első vegán és nyers flódni tortát, amelyet karácsonyra megpróbáltam rekonstruálni. Íme a recept és a leírás!
Karácsonykor is, különböző megéléseink ellenére, vannak tapasztalatok, gondolatok, amelyek összehoznak, összekovácsolnak bennünket. Milyen, ha egyedül kell az ünnepet tölteni? Hányféle a karácsony? Mit érzünk egedüllétet vagy magány, akár társaságban is? De a kérdés legfőképpen az, mit tanulunk meg karácsonykor önmagunkról és a családunkról! Két írás, két szerzőtől...
