Kórházi vakáció 1.rész
Szakad az eső, másfél órás dugó után után megérkezem Pozsonyba, a kétnaposra tervezett kórházi vakációra. Egy órás procedúra után szobához is jutok. Belépek, bemutatkozom.Szép nevem van, csak nehéz megjegyezni állítólag. Az, hogy kik ők látom kiírva, mert egy hete vannak a szobában. Megkérdezik mit olvasok, mondom a címe A NŐ. A nap, amikor boldogtalan maradt!
Szerda reggel. Ingerülten ismételgeti, gyertek már, menjünk, megint elkésünk, hol van a tízóraid, Misi ne felejtsd itt a kulcsait, öltözzetek, mennem kell, elkések. Már most dühös, már most ingerült pedig még csak reggel hét van. Az arca merev, a szeme tompa fénye a fia hajára vetődik. Egykor nevetett rájuk, még pár hónapja megcsiklandozta volna a komisz kölyköket és megpuszilta volna Misit is, hogy mindenkinek jól induljon az a rohadt nap. Hogy mindhárman azzal a gondolattal lépjenek ki az ajtón, hogy van a világon egy anyjuk, aki meghaladja önmagát, aki képes túllépni a dühén, a türelmetlenségén, mert sokkal fontosabb, hogy ők teljesek legyenek. Még pár hete igyekezett volna, hogy semmit ne vegyenek észre.
Apu hatvanadik születésnapja
Csak hármincnégy évembe és három komoly párkapcsolat tanulságainak levonásába került, mire megértettem EGÉSZ EDDIGI LÉTEZÉSEMBEN rá vártam! Minden megtett lépés ide vezetett, közelebb az ő világához, megbékélve azzal, hogy a miért és a meddig kérdéseimre sosem adott választ.
Nencsi
Ha olyan szerencsések vagytok, hogy van történetmesélő a családban, becsüljétek meg! Hallgassátok meg akkor is, ha úgy érzitek, van fontosabb dolgotok, ha százszor hallottátok már, ha unalmas, terjengős vagy szerteágazó is a meséje, mint egy folyó deltája. Ezek a töredékek lesznek legnagyobb kincseitek, amikből új és új mintákat próbáltok összerakni és ezek maradnak veletek legtovább - a síron túlon is. 