Sok időm van gondolkodni egy egy facebookos bejegyzésen, talán ezért jutottam el a felismerésig, hogy rengeteg ember képtelen az empátiára.

A környéken, ahol élünk, felújítják a villamos sínét, így pár hete csomó munkás, kék bódé, markológép és toi-toi wc költözött körénk.

Hív a barátnő, különös ajánlattal:  menjek és csatlakozzam a hétvégi elvonulásra, egy távoli kis faluba utazik a népes csapat,  melyen ő is részt vesz. Maradt egy hely. Egyetlenegy, nekem.

Rögtön az elején le is szögezném, hogy szeretem a görög embereket és úgy általában anyatigrisként kelek a védelmükre, ha valaki szidni kezdi őket.

Két fajta reakciót szoktam megfigyelni az emberektől: vagy szép emlékekkel felvértezve, rajongással gondolnak vissza a görögországi nyaralásukra és vendéglátóikra, vagy ítélkezően, nem ismerve őket annyit vágnak csak rá, hogy  „a görög az bizony lusta népség!“. Ez utóbbi vélemény esetében az ok  a nem ismerés. Itt élve közelebbről is lehetőségem nyílt megismerni a görögöket, életfelfogásukat, gondolkodásmódjukat és azt kell mondjam, hogy tetszik.