Gyönyörű spanyol málnát kaptam a boltban. Bevallom, nem csinálok ebből akkora lelki kérdést, mint mostanában divat, hogy csak helyi málnát vásárolok. Ami szép és finom, az jöhet! Elég türelmetlen vagyok, nem vagyok hajlandó kivárni, míg a kertben érik, vagy a piacon kapható.Szóval rögtön egy jó kis vasárnapi sajttorta jutott az eszembe, biztos nem lesznek mérgesek a fiúk. És tényleg:) Annyiban változtattam a recepten, hogy nem a klasszikus keksz és vaj lett az alja, hanem volt itthon (uram bocsá’…) kész, friss linzertésztám, amit mindenképp el akartam sütni. Hát ő lett az alja, de semmivel sem volt rosszabb, ezt garantálom!

Megismerkedtem a napokban egy nagyon kedves emberrel, aki a bizalmába fogadott. Biztos nem a véletlen műve, de hasonlóságot találtam kettőnk élettörténetében. Eszembe juttatta mindazt, amin én is keresztül mentem. Felzaklatott, kicsit feltéptem magamon a sebeket. Azt mondják a fájdalom nem múlik el, csak megtanulunk vele élni, talán így van.

Szerencsére a nyár lassan telik abban az időszámlálásban, amelyben én létezem. Bár így is naponta rácsodálkozom a gyerekek növekedésének ritmusára, tempójára. Az idő nekem nem ellenség, hanem barát. Eldöntöttem! Ahogy azt is, hogy másképp szeretném megélni a napokat. Igen, nem élni, hanem megélni a velük, vagy a másokkal töltött perceket, órákat. 

Azt gondolom, hogy bármilyen hatalmas akaraterővel rendelkezünk, hogy mi aztán nem eszünk “pasis” kajákat, a nokedli vagy más néven galuska, nekünk is csúszik!