A napokban megkeresett az egyik kormánypárt, hogy a közelgő választási kampányban csatlakozzak hozzájuk. Legalább annyira lepett meg, mint amennyire megtisztelő volt a felkérés, hiszen nem titkoltan, rég szimpatizálok velük. Ez van!
Mi, a Mert nőnek lenni jó alapítói,nagyon fontosnak tartjuk, hogy általunk is több teret kapjanak az ügyes, kreatív, kézműves terméket gyártó, előállító nők. EdKa épp ilyen! Két testvér vállalkozása, akik álmodtak egy nagyot, és megnyitották Dunaszerdahely első kézműves kenyér -és péksütemény boltját! Honnan indultak, mit csinálnak, és miből áll a tudományuk, erről szól a következő beszélgetés Tóth Edittel( a cikk szerzőjének balján) és Králik Katalinnal!
Ebben az egész mozgalomban, feladatban, vagy küldetésben, amit Krisztinával ketten felvállaltunk, rengeteg a nehéz pillanat. Merthogy mindaz mögött, amit láttok megjelenni tartalomként a Facebookon, az Istagramon, ezen a weboldalon, videó formájában a youtubeon, rengeteg idő, energia és más befektetés is van.
Ott vannak még továbbá az interaktív tartalmak, hiszen szemináriumokat és klubesteket, workshopokat is szervezünk és azokkal sok esetben még több feladat jár. Azok mégis másak annyiban, hogy utánunk mindig gyors visszaigazolást kapunk a munkánkra. Beszélgettek velünk, írtok, üzentek a vendégkönyvbe írva pár sort és elhihetitek, hogy ezekért igen is megéri dolgozni.
A nyarunk is feladatokkal teli. A júliusi teltházas klubest néhány hete volt csupán, de augusztus végén már újra találkozhattok velünk. Krisztina szeptember elsején a Szerető fegyelmezés workshopon is várja mindazokat, akiket a téma érdekel.
Egész nyáron forgattuk a youtube videókat, jelenleg három van feldolgozás alatt és újabb forgatások várnak ránk a hónapban.
A könyvünk kéziratát néhány hónapja leadtuk, s mivel azt az októberi szemináriumon tervezzük bemutatni, sok teendővel jár, aktívan dolgozunk a részleteken.
Tizennyolc lett. Nem a fiam, a házasságom. Hihetetlen! Nem mondom, hogy észrevétlenül telt ezt a sok év, de csak eltelt...
Azt hiszem, erre mondják, hogy gombócból is sok. Az biztos, hogy sok gombóc volt a torkomban menet közben, nem tagadom, de nem is bánom. Hol izgalomból, szerelemből, dühből, meg a fene tudja miből...
Sok idő eltelt azóta, hogy szinte napi szinten nyomon követhettétek az életemet, gondolataimat az akkor még létező blogomon.
Bezártam, egy része itt maradt fenn és él tovább a mertnoneklennijo.com oldalán, egy másik, sokkal nagyobb pedig lezárva vált a múltam részévé.
A blogírás mint terápia hiányzik néha. Jó volt kiírni, magammal, majd veletek megvitatni számomra fontos kérdéseket. Jó volt visszatekinteni, látni a fejlődést, legyen az írástechnika, fotózás, gondolatok, vagy a személyiségem vonatkozásában.
Aki ismer tudja, hogy világéletemben maximalista voltam, betegesen, magamat bántva, üldözve és hiába volt ez az értelmetlen harc, elismerés, eredmények, siker, sose voltam elég jó saját magam számára.
Az oka annak, hogy erről ma írok nem más, mint hogy elmesélhessem, mekkora lépéseket tettem meg ezen a téren s mindezt nem csak öncélúan, dicsekvésként, büszkeségből, hanem azzal a céllal is, hogy más emberek számára is kapaszkodót, inspirációt nyújthassanak a szavaim. Hiszen tudom, mennyien küzdenek hasonló problémákkal, alacsony önbecsüléssel, az önszeretet hiányával, akárcsak én.
Tudatosan nem használtam múlt időt, mert nem elég egy pillanatig elérni az önszeretetet, önmagunk elfogadását, meg kell tanulni ápolni, szinten tartani ezt az állapotot. Jobb és rosszabb időszakok mindig is voltak és lesznek, váltakoznak az ember életében. Az öröm, siker, elismerés az égig lök, aztán egy kevésbé jó időszak, pillanat, egy pont úgy, pont annyira betaláló mondat, megjegyzés, kritika, bántás a földbe döngöl mindent, amiről azt gondoltuk stabil és kikezdhetetlen.
Ezért kell minden nap elfogadnunk, szeretnük és becsülnünk önmagunkat. Ha nem megy magától, akkor ugyanúgy be kell építeni a napi rutinunkba ennek gyakorlását, mint a fogmosást, az éjszakai krém használatát, vagy az ébredést.
