Adtam, hogy túléljek, és cserébe többszörösen kaptam
Megismerkedtem a napokban egy nagyon kedves emberrel, aki a bizalmába fogadott. Biztos nem a véletlen műve, de hasonlóságot találtam kettőnk élettörténetében. Eszembe juttatta mindazt, amin én is keresztül mentem. Felzaklatott, kicsit feltéptem magamon a sebeket. Azt mondják a fájdalom nem múlik el, csak megtanulunk vele élni, talán így van.
Két évvel ezelőtt egy elég mély gödörben voltam, összetömörültek a fekete felhők felettem. Voltak magánéleti problémáim, felmondtam a munkahelyemen, édesapám megbetegedett és meghalt a testvérem. Nem tudom honnan merítettem akkor erőt, hogy koporsót válasszak, és közöljem a hírt a másik testvéremmel, aki éppen nyaralt. Talán nem is voltam magamnál. Inkább arról beszélnék ami utána, azóta történt.
Hogyan is lehet olyan állapotból, mikor ülsz az ágyad szélén és nincs erőd felállni, mikor hiába süt a nap, sötétség van körülötted, boldog emberré válni?
Úgy éreztem fáj a lelkem, szétszakadok, de sírni már vagy még, nem tudtam. Megengedtem magamnak, hogy átéljem a fájdalmat, nem akartam elnyomni az érzéseimet. Tulajdonképpen nem is érdekelt hogyan tovább, mert minden mindegy volt, vagy a halál, vagy ennél már csak jobb lesz.
Eltelt pár hét és jobban lettem. Megpróbáltam segíteni magamon. Sorakoznak a polcomon az önfejlesztő, pozitív gondolkodást hirdető könyvek. Próbáltam áthangolni magam, fókuszt váltani.
Először nagyon meg kellett erőltetnem magam, hogy észre vegyem a pozitív dolgokat az életemben, később már könnyen ment. Hálanaplót vezettem, ami azt jelenti, hogy minden nap leírtam, miért vagyok ma hálás. Valamikor az is nagy dolog, ha a gyereked megeszi a reggelijét, de volt amikor azt tudtam leírni, hogy megkaptam az állást. Nem volt bennem görcs vagy elvárás, csak a hála érzése. Ez pedig pozitív frekvencia, ami mégtöbb jót vonz. „Ha hálás vagy azért a kevésért, amid van, kapni fogsz még. Ha hálás vagy a pénzedért, bármilyen kevés is, több pénzed lesz. Ha hálás vagy egy jó kapcsolatért, még ha nem is tökéletes, javulni fog. Ha hálás vagy az állásodért, még ha nem is az álmaid munkája, jobb lehetőségeket kapsz. Mert a hála az élet nagy szorzója.“ (Rhonda Byrne: Az erő).
Kötelezően felírtam magamnak minden napra egy 20 perces relaxációs gyakorlatot, motivációs videókat néztem és sokat sétáltam a természetben. Nem felejtem el a barátaimat, akik akkor is, és mindig is sokat segitettek.
Két hónap alatt lett két új állásom, olyan munkák, ahol másokon segítek. Többen is kérdezték akkor, hogy van erre erőm. De kérem szépen, ha segítesz másokon, magadon is segítesz! Vádolhatnak, hogy pénzért csinálod, de tudom, hogy az empátiát, az időt és türelmet, figyelmet és kedvességet, energiát és odafigyelést nem euróval jutalmazzák. Nem kell, hogy orvos legyél ahhoz, hogy embereken segíts, ha kávét főzöl vagy éppen buszsofőr vagy, ugyanúgy lehetőséged van segíteni.
Jó tett helyébe, jót várj! Számtalanszor bebizonyosodott már. Történt egyszer, hogy elajándékoztam pár gyermekruhát és másnap egy zsákkal kaptam. Magad elé engedsz valakit a pénztárnál, a dugóban? Visszakapod a jót mástól, más formában, csak vedd észre! Lehet az egy szabad parkolóhely vagy bármi, amire idáig azt gondoltad „szerencsém volt“. Amikor már érted, hogyan is működik az adok- kapok, egyre nagyobb kedved lesz és lelkesen várod, hogy minden nap valami jót cselekedj! Néha elég egy kedves mosoly, hogy valaki napját szebbé varázsold. Adjatok annak, aki kér! Segítsünk másokon, hiszen az erős felemeli a gyengét, nem pedig eltiporja.
Visszagondolva az elmúlt évekre tehát, csak ez segített rajtam a leginkább, hogy segíteni tudtam másoknak és úgy általában „jó voltam“.
Legyetek jók, ha tudtok!
Mert megéri.
Mert csak így lehet.
