Nos, eddig két bejegyzésben írtam le a mozgásig vezető élményeimet és utamat, ezekről IDE és IDE kattintva tudtok olvasni.

Ismeritek azt az érzést, amikor az ember fél valamitől és közben mégis  nagyon várja?

Én pontosan így voltam a mozgással, amely mellett elköteleztem magam a Gyerünk, anyukám A nagy súlyrakezdők programjára befizetve.

 Hogy kiknek is ajánlják ezt a programot?

 „A mozgásprogramot szakemberek – és egyben anyukák - dolgozták ki. Kihagyjuk a túlsúly esetén veszélyes, felesleges és káros gyakorlatokat, viszont felépítjük a mélyizmaidat és fokozatosan javítjuk az állóképességedet. A mozgás mellett dietetikus által összeállított étrenddel is megtámogatjuk a minél hatékonyabb súlyvesztésedet.

Az élettér az otthonunk, ahol gyerekeinket neveljük. Mi is elterveztük, az otthonunkban fogjuk leélni az életünket. Abban, ami a sivagatban sok, a nyugati országokban kevés, nálunk épp ideális. Az, ami a miénk, amiért reggel munkába megyünk, amiért saját kezünkkel dolgozunk, vagy időnkből szakítunk rá sokat, hogy ápoljuk, alakítsuk. De mi történik, ha elveszítjük a bizonyosságot, hogy ez az otthon egészséges környezetben van? Maradsz, vagy költözöl? Eladod, feladod?

Ott hagytam abba az előző beszámolómat, hogy a számomra leginkább megfelelő mozgásforma keresése során akadtam rá a Gyerünk, Anyukám csoportra. Mellette szólt, hogy néhány kisgyerekes ismerősöm is velük tornázott, így azt gondoltam, ez a mozgásprogram talán beilleszthető lesz az én egyébbként is túlzsúfolt életembe.

Néhány napja egy nyilvános helyen két nő között elhangzó beszélgetésre figyeltem fel. Egy részét cenzúra nélkül közlöm:

"Megkérdezte "azuram" mi kellene nekem idén anyák napjára! El is mondtam ám neki, miközben a legkisebb a csöcsömet rágta, ma már vagy huszadszorra, ami olyan szinten lóg már, hogy a melltartó sem tartja a helyén. Közben a középső lehúzta a gatyámat, amelyből kilátszott a tundra bugyis cellulitídás valagam, mert az meg épp hisztis rohamára akarta felhívni a figyelmem. A harmadik a játszótéren üvöltözik rám, hogy "níííízd már anya egyedül is tudom magam lökni a hintán". Nem mintha ez nagy szám lenne egy öt éves fiútól, de azért nem küldtem melegebb éghajlatokra, akár repülve is, ha már tudja magát hintáztatni! Na ekkor mondtam az én kedvesemnek, hogy fogd meg a gyerekeket, vidd ahova akarod és engem hagyjatok egy doboz fagyival a tévé előtt punnyadni, legalább egy napig, valamilyen IQ ligh sorozat előtt. Oszt el vagyunk rendezve!"

Nos, Hölgyeim! Hozzászólás?