Mint két tojás - oviból iskolába
Őszinte leszek. Gyermekeim harmadik születésnapján megláttam a fényt az alagút végén. Végre mehetnek óvodába, s én kiszabadulok! Pedig gyakran megfordult a fejemben, hogy magántanulók lesznek, de a három év alatt megváltozott a véleményem. Én biztos nem fogom őket tanítani.
Mint minden, az óvodás évek is közösen zajlottak, egy intézménybe, egy osztályba jártak. Valahogy úgy alakult, hogy soha nem mentek egyedül a három év alatt. Mindig egyszerre voltak betegek. Ugyanaz a legjobb barát, ugyanaz az öröm és bánat érte őket minden nap. A csoporttársaik mintha egy személy lennének, Ikreknek vagy Emibarbarának hívták őket. Szerencsére a tanító nénik külön tudták választani őket. Nem ültek például egy asztalnál az étkezőben, nem álltak egymás mellett a sorban. Bár jó érzés lehet, hogy van, aki mindazt átélte amit a másik, maximálisan megérti, én azért aggódtam, hogy fog így az individualitásuk, a saját személyiségük kialakulni. Mindig nagy örömmel töltött el, ha nem ugyanazzal játszottak például, mikor értük mentem az oviba.
Voltak próbálkozásaim. Vettem például különböző cipőket, papucsokat, más frizurát csináltunk, de a legtöbb esetben gyermekeim mégis nagyon hasonlóan néztek ki. Próbáltam külön programokat szervezni nekik, de ezek a helyzetek mindig rosszul végződtek. Féltékenységi rohamok, felesleges érzelmi kirobbanások követték őket.
Fordítva vagyok bekötve, mondják. Nézem körülöttem az embereket, akiket a karrier, a hatalom, a pénz, a felfelé törekvés hajt, s nem értem őket. Nem tudom eldönteni, hogy boldogok-e, vagy csak elhitetik magukkal a boldogságot, mivel a pénzük által meg tudnak venni szebbnél szebb dolgokat. Vajon megállnak-e egy pillanatra is hálát érezni azért, hogy itt vannak, hogy kék az ég és virágzik az orgona? Vagy csak az foglalja le őket, hogy tudnának minél többet elérni.
Ugye ismeritek a napi rutint? Felkelsz, kávé, (a barátod már vár reád), pörögsz ezerrel. A gyerkőc meg eszik-iszik, játszik, sír és termel. Nem GDP-t, hanem pelustartalmat.
A Mert nőnek lenni jó egész napos szemináriuma mindig termékenyítőleg hat az ember gondolataira - annyi benyomás éri egyetlen nap alatt, hogy hetekig tart feldolgozni. Ez a gondolatsor egy a sok közül, amit azóta gombolyítok magamban. 