Van, aki azt mondja, az anyák napja is csak egy nap, meg egyébbként is, - apák napja, fák napja, víz, föld, pénz és minden egyéb világnapja is van már manapság. Mitől másabb ez az nap mégis, mint a többi?
Ez a nap semmitől se más. Egy a 365-ből.
Az anya is ugyanolyan családtag, mint az apa, a nagyi, az unokatesó, a nagybácsi.
Néhány perce felhívott apám. Csevegtünk,nevetgéltünk. Kérdeztem, milyen hete volt.
-„Nem történt semmi különös“-mondta. Valamelyik nap látogatója volt. Valaki tudta,hogy a lakásában van egy gyönyörű, majdnem két méter magas, kézzel faragott Eiffel –torony-. Apám faragta, évekkel ezelőtt. Nyáron, mikor nála jártam, én is láttam és tényleg csodaszép. El sem tudom képzelni, mennyi munkája, érzése, energiája lehet benne. Színes égőkkel van megvilágítva, minden pillanatban más- más színben pompázik. Régóta ott állt a lakásban, porosodott...
Három bejegyzésben meséltem el eddig a mozgásig vezető utam alakulását, ezeket IDE, IDE és IDE kattintva vissza tudjátok keresni, hogy teljes legyen a történet.
Ahogy azt az előző bejegyzésem végén elárultam, az első pilates gyakorlatom után éreztem azt, hogy valami elindult bennem és újra tornázni akarok. Tudom, hogy sokan vannak, akik számára ebben semmiféle csoda sincs, de mondjuk ki, ez a világ nem csak olyanokból áll, akik életében a sport konstans elem. Az én ismerőseim nagyobbik része nem mozog, gyereket nevel, dolgozik, maradékokat lapátol be a család után esténként és ha végzett a nullahuszonnégyes szolgálatával, amelyben mindig akad újabb és újabb feladat, ki nem mosott ruha, el nem pakolt edény, akkor este, a kanapéra ájulva benyom egy csokit.
Eszter fogalmazást ír rólam. Ilyenkor ugye minden szülő kíváncsi arra, mely tulajdonságai ragadják meg leginkább a csemetéjét és miért tartja őt különlegesnek.
Én is várom a felsorolást, mely szerint fáradhatatlan vagyok, segítőkész, aktív, megmentem és vállamon cipelem az egész világot, mire Eszter megkérdi:
- Az belső tulajdonság, hogy az én anyukám sokat pihen???
...
Kész, ennyi! Sakk, matt!
