A fenti  kérdésre vannak nagyon egyszerű és  praktikus válaszaim is. Ilyen példál az,      hogy ideköt a munkám. Aztán sorolhatnám a kellemes oldalait is  a zakynthosi létemnek,  úgy mint  a négy hónapig tartó állandó napsütés, türkizkék tenger vagy akár az isteni  görög konyha.  De szentimentális természetemnél fogva, van annak egy ezeknél sokkal  romantikusabb oka is, miért jöttem vissza újra:   három évvel ezelőtt menthetetlenül  beleszerettem a helybe. Sziasztok, Dobre Ani vagyok, Zakynthofil.

 A Július 5-i szabadnapot kihasználva egy családi kirándulást terveztünk, mégpedig Pápára.

 Pápa nagyjából 90 kilóméterre található tőlünk, ez a távolság és a vele járó utazás nem jelent gondot  a gyerekeknek sem.  Mivel mindketten viszonylag hiperaktívak, az út során is le kell foglalni őket  valamivel. Az indulásra már telepakoltuk az autót különböző játékokkal, a nagyobbik részére könyvekkel,  na és persze kajával, merthogy a gyerekek általában már abban a pillanatban megéheznek, mikor az autó  elhagyja a telekhatárt.

Hogy miért kellett a családi napot megszervezni?

"A férjem sosem érti miért vagyok annyira boldog, ha közétek megyek!"

"Feministák gyülekezete a szeminárium, mondja a párom."

Bizony, ehhez hasonló mondatok is inspirálták Ivetát, amikor felötlötte nekem, hogy szervezzük meg az első Mert nőnek lenni jó családi napot, hogy oda a férjek, társak, gyerekek, nagyszülők és barátok is bátran eljöhessenek(nem mintha eddig őket kitiltottuk volna a rendezvényeinkről) és közelebbről megismerjenek bennünket, és azt amivel foglalkozunk.

Ha utazóról beszélünk mindenkiben beugrik egy kép. Talán hátizsákos fiatal, kezében térképpel vagy újabban mobiltelefonon pötyög, vagy lassan hömpölygő turistacsoport, akik színes esernyőt követve haladnak át a városon, esetleg jómódú nyugdíjasok mosolyogva belehajolva a szélbe egy jacht tetején exotikus tájak felé haladva. Rengeteg variáns van.