Tegnap hírt kaptam arról, hogy a velem készített interjú, amely az Új Nőben jelent meg, s pontosabban Jankovic Nóra írónő, felvidékiként, díjra lett jelölve.
"Várkert Bazár. Családbarát Médiáért-díjátadó gála.Iszonyatosan erős történetek íróit jutalmazták, családról, gyerek utáni vágyról, ragaszkodásról, közösség összefogásáról, élni akarásról... óriási gratula az összes jelöltnek. A felvidéki jelöltek: Beke Beáta egyik gömöri történetét, "Hogyan indítsunk gyereket öt euróból"c. írását jelölték a díjra.Bernadett Derzsiová egy olyan apával készített interjút az Új Nőnek, aki 9 évig harcolt a lányáért, Nóra Jankovic pedig a bakai Krisztina Mészárosval beszélgetett, a "Mert nőnek lenni jó" mozgalomról. Krisztina őszintén beszél meddőségről, sikertelen beültetési procedúráról, szeretői viszonyról, nem óvatoskodik és nem beszél mellé...(az otthoni lapok nem írtak a jelölésről, kár, nagy kár, hogy a magyarországi portálokról kell megtudni, hogy mi történik az otthoniakkal)." Durica Katarina
Nem szeretem a szállodai játszószobákat, ahogyan a játszóházakat sem.
Igazából egyikkel sincs úgy egy az egyben problémám, inkább az ott uralkodó matriarchális hangulat miatt leszek előbb feszült, majd kimondottan ideges.
Azt gondolom, hogy az efajta gyerektomboldák lényege pont a tombolás, a játék. Egy hely, ahol a gyerek gyerek lehet, visíthat, futhat, ugrálhat (persze mindezt úgy, hogy minden jelenlévő életben maradjon, a delikvenst is beleértve).
Nem fogom szépíteni a helyzetet. Hetek óta meg szerettem volna már osztani a gondolataimat Veletek: ki kell már mondanom. Elegem van a gyermekem viselkedéséből, ha imádom őt, akkor is!
Adva vagyok én: az anya, a kedvesem párja, a tesó, a rádiós csajszi, a coach, a rendezvényszervező, az író, a barát, és most már újra tanár is..S ebben a halmazban a legkedvesebb feladatkörrel bíró szerepem az anyai volt. (A múlt idő sem véletlen! Ahogy a sok felkiáltójel sem!)