Van egy történetem II.
2.rész
A második év után két út állt előttem: maradok és berendezem az életemet ott, vagy pedig a sok vándorlás után hazajövök, s megpróbálok itthon élni, 15 év után.
Boldogság
Csicsay Adélnak hívnak. Sem pszichológus, sem filozófus nem vagyok, „csupán“ egy egyszerű pedagógus aki, megosztja saját gondolatait a boldogságról.
Miért épp ezt a témát boncolgatom? Mert úgy gondolom földi létünk célja saját boldogságunk megteremtése.
Van egy történetem.
1.rész
Tizenöt éve indultam el egy csallóközi kis faluból. Évekig jártam Európát idegenvezetőként, de letelepedni sehol sem tudtam, s nem is akartam.
Répa, ajtó, avagy fáradtan mit ne csinálj!
Az van, hogy amúgy a nyári hőség nélkül is elég kómás vagyok mostanság, na de most meg duplán. S bizony az agyam bizonyos funkciói feladták a szolgálatot, helyette viszont a fizikai erőm döntögeti a korlátait.
Hiszen világrekordnak számít, hogy a nyolc kilós súlyzómmal( a kisfiammal)a karomban képes vagyok egy kézzel egy heti bevásárlást felcipelni a lakásba, s közben kulccsal kinyitni az ajtót. Persze mindezek mellett egyfolytában beszélek a gyerekekhez, és az egyik lábammal a helyére húzom az ajtó előtti lábtörlőt!
Azonban nálam is vannak egyéb fennakadások!
Izomagyalás
