Herner Dorka munkáit, írásait Durica Kati barátnőm ajánlotta nekem. Kati most is nagyon jó tippet adott, sőt! Mikor megkerestem Dorkát a levelemmel, hogy szeretnék vele ezen a kevésbé személyes módon beszélgetni, már fel voltam iratkozva a hírlevelére és olvastam a szinte háromnaponta érkező írásait, amelyekben a vigaszt, az erőt, egy szélesebb rálátást és a női összetartozás érzését is megtaláltam.
Közvetlen, kedves, megbízható beszélgetőpartner. Mintha velem szemben ülne az emailek váltásakor, olyan érzések közepette olvasom a sorait és mosolygok, mert tudom, hamarosan mások is kapnak belőle egy szeletet.
Milyen érzés elengedni a kezed? Most, mikor megtörténik, mélységes szomorúság fog el. Ne érts félre! Megérzem mikor nem kell már az a kísérő támasz, amiért megkerestél. Minden egyes utitársamnál tudatosítottam eddig is, hogy eljött a búcsú ideje, és egy percig sem tartóztatom fel a folyamatot. Mert azt szeretném, hogy szabadon mehessen mindenki és meglelje önmagában a forrást, ahonnan meríthet támogatást, erőt, kitartást, vigaszt, vagy a folytatás útját, amikor erre készen áll. Önmagadra támaszkodj, mert akkor vagy stabil, ezért engedem el a kezed, mégha hiányozni is fogsz!
A pöttyös pizsamas nő csapzott volt és zaklatott. Három órán át hallgatta,hogy a Férje értékeli az elmúlt nyolc hét karanténban töltött napjainak eredményeit.
Hirtelen zúgó zajt hallott a szívében és agya legmélyebb rejtekében. Bevágta az ajtót és csütörtök este 22.23-kor beült az autójába egy védőmaszkkal, egy kabátban, egy cigis dobozzal, pizsamában és világgá ment.
,,Természetesen a legtöbb anya a legjobbat akarja a lányának. Csakhogy, ha egy anya nem dolgozta még fel a saját fájdalmát, és nem tudott megbékélni az áldozatokkal, amiket meg kellett hoznia, akkor azt, ahogyan a lányát támogatja, át fogják szőni olyan üzenet-foszlányok, amik finoman szégyent, bűntudatot és kötelesség-érzetet ültetnek el benne."- idézet az inspira.blog.hu egyik cikkéből.
Kedves DIÁKJAIM! Elindult a 2. hét! Igaz, nem a hétvégi, barátokkal töltött órák élményeit kell félretenned! Nem az "intrire"rohantál a vonatról, hogy a suliba érj 7.45-ig! Az aprót sem keresed ma a zsebedben magos zsemlére a nagyszünetben! És milyen jó tud lenni az az automatás capuccino az 5.óra után! Mások a gondolataid! Lehet tovább aludtál, de nem azokkal az érzésekkel keltél, mint máskor, hétfő reggel! Nyugodtabb lehetnél, mert nincs matekdoli, a 20-tól 25-ig feladott magyar tételekből is ,, csúszik,, a számonkérés... Mégis ott van benned valami! Olyan érzés, amit valahogy nem is tudsz megmagyarázni! Kicsit olyan, mint felelés előtt, mikor összerándul a gyomrod!