Kiss Limpár Évi nyaralós sztorija után jöjjön végre az enyém  is, amelyet még július közepén ígértem meg a MNLJ Facebook oldalán.

Olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy bár még csak a nyár fele telt el, de már két horvátországi kalandot  is magam mögött tudhatok ebben az évben. Az utóbbi egy klasszikus, két gyerekes családi nyaralás volt, erről is írok majd egy másik alkalommal, hiszen a „téjkitízi és a nópara“ elvét követve számomra is pihentető volt az az egy hét, na meg az összesen 1500 kilóméter, amelyet   a  tíz és az  ötéves gyerekkeimmel tölthettem.

Az viszont, amiről úgy igazán szerettem volna írni, az az első horvátországi kalandom volt, melyet legjobb barátnőmmel, Ildivel éltem át.

Ritka az, ha valakinek még nem fájt  a háta, dereka, nyaka, esetleg a térde, statisztikák alapján 85%-unknál már előfordult valamelyik kellemetlen tünet.  A fájdalomnak különböző okai lehetnek, lehet akut és krónikus, legtöbbször  a helytelen izomhasználat és testtartás következménye, de ezekkel részletesen majd egy másik irásban foglalkozom.

Sokan megkeresnek ezekkel a problémákkal nyáron is, így hát gondoltam legyen az első egy ilyen speciális „nyári edisön“.

Dominikától gondolatokat kértünk, mikor megegyeztünk az együttműködésben. Gondolatokat, pillanatokat, érzéseket, élményeket, benyomásokat. Olyanokat, amelyek sokszor félig nyitva is maradnak, had fejezze be őket az olvasó.  Íme!

Nehéz elkezdeni egy olyan írást, amelyben az emberek magukra ismerhetnek. Leszögezem,  ez a gondolatsor  nem bántás, hanem észrevétel.

Budapest, te csodás!  3 napot töltöttünk el Magyarország  fővárosában a barátnőimmel. Megnéztük a kivilágított Hősök terét, a tündér fákat, a Parlamentet és persze  a Vajdahunyad vár sem maradhatott ki.