Egy éve ezen a napon született a fiam.

Egy éve váltam kétgyermekes anyává.

Egy éve éreztem utoljára azt, hogy teljesen ki vagyok szolgáltatva és végérvényesen elveszve.

Sokan szeretnénk több időt tölteni telefon nélkül, messze a képernyőtől, de ez egyáltalán nem olyan könnyű, mint ahogy elsőre tűnik.

A 2018-as fogadalmaim egyike az volt, hogy ebben az évben egy rendszeres havi sorozat formájában bemutatom nektek azokat a könyveket, amelyeket az adott hónapban olvastam.  Számomra is egyfajta visszatekintés lesz ez az olvasmányaimról, viszont azt is remélem, hogy néhányatok számára inspirációt, ötleteket adhatok, mikor a könyvespolcok kínálatából válogattok. Én továbbra is az a fajta könyvmoly maradok, aki a könyvek illata miatt jár a könyvesüzletbe, szereti megérinteni a kiszemelt olvasnivalóját, beleszagolni abba és személyesen megvásárolni. A könyveimet becsülöm, szeretem, ami nem jelenti azt, hogy nem használom őket. Aláhúzom, kiemelem a számomra leginkább tetsző gondolatokat, sorokat és szeretettel adom is tovább a barátaimnak a könyveimet, had szerezzenek nekik is hasonló örömet.

A karácsonyi pihenés után, mint ahogy az lenni szokott, az iskolákban gőzerővel beindult a tanulás, hiszen úgymond nyakunkon a félévi értékelés...

Felmérők, dolgozatok napirenden, feleltetés, biflázás, ismétlés követi a téli szünet gondtalanságát. Január végén pedig a bizonyítvány, ami kinek-kinek a munkáját, szorgalmát, igyekezetét valamint képességeit tükrözi. Jó esetben.

Bár Vekerdy Belső szabadságát olvasva a karácsonyi ünnepek alatt, egyre inkább úgy érzem, a hangsúlyok eltolódtak e téren is, s nem a pozitív irányba.