Három napja eltemettük a kutyánkat, Sisit. Két hónapra kaptuk őt a sorstól. A férjem mérges volt rám, amiért  idehoztam a két gyerekkel együtt egy halálra ítélt, beteg kutyát és most itt van, sír mindenki, mert meghalt. Én mégsem bántam meg. Álltam a sírja felett, könnyes szemmel egy szál rózsát raktam a kis testére és a szeretet volt az egyetlen dolog, amit érezni tudtam. Semmi más.

Sis egy pici, spicckeverék volt, rókakutyának hívta mindenki, mert úgy nézett ki, mint egy kis vörös róka. A nyár elején az öcsém találta az út szélén fekve  sérülten. A kutyus leesett a két hátsó lábáról, húzta azokat, a gázolásos baleset következtében kiugrott a gerince. Amikor először megláttam a gyerekekkel, tudtam, hogy haza fogom hozni átmeneti otthonából. Tudtam, hogy nehéz lesz, mert vizelet és széklettartási gondjai vannak, vékony, retteg még a hirtelen mozdulattól is, de abban a pillanatban, hogy belenéztem a szemébe, ezek már nem számítottak, hittem abban, hogy gondoskodással és sok szeretettel szinte minden gyógyítható.

Először is, bármilyen jelzővel is illetnek a munkám behatározása szándékából, azt szeretem megmosolyogni, mert bár tanár, tréner, újságíró, youtuber, rendezvényszervező, író, riporter, coach és egyéb más is vagyok, de legfőképpen Krisztina.

Szeptember elsején szervezte meg a Mert nőnek lenni jó Polgári társulás első Szerető fegyelmezés tréningjét, workshopját a dunaszerdahelyi VoVolandban. Teltházas rendezvényünk már mutatta, hogy a hozzánk érkező szülők, nők és férfiak, szeretnének tanulni, fejlődni, hogy könnyebben boldoguljanak a nevelés hullámvasútján, vagyis a gyermeikkel megélt napjaik gördülékenyebbek lehessenek, az együttélésükben harmónia alakuljon ki. Eme workshop megvalósításával is egy régi vágyam teljesült!

Ez a nyár az életemben a lezárások nyara, több szempontból is. Annak ellenére, hogy már rájöttem, az én életembe semmi sem történik véletlenül. Mindig meglepődök, amikor felismerem az Élet játékát.