Lekuporodtam a konyhában a földre. Kócosan, kockás pizsamagatyában, a törött lábujjamat masszív kötés védi.  A kezemben a legújabb  kiegészítőm, a Hogyan neveljünk kedves gyerekeket című könyv. Szorongatom, ahogy tegnap is az orvosra várva. Napok óta csak cipelem magammal. Nem nyitom ki, csak gondolkodom azon, hogy miért nem írtak egy kedves szülőkről szóló könyvet, vagy hogy miért nem jelent meg ez a könyv akkor, mikor én is gyerek voltam és még belőlem is lehetett volna kedves szülőt nevelni. 

Vasárnap délutáni programként igazi környezettudatos ember módjára kidobom a hűtőből a fél heti kaját, csupa egészséges, finom ételt. Azért csak fél hetit, mert a többit a munkában hagytam. Ott ugyanúgy nem nyúltam hozzá, ahogy otthon. Csak megfőztem, nehogy már ne legyen mit csinálni esténként a másik száz teendő mellett. Aztán ettem valami mást, zakbását, édesburgonyát, banánt, gyümölcsöt, hideget a sok tökéletes fogás helyett.

A mondás ebben az esetben igazolódik, hiszen Sárai Attila ott marad, és milyen jó teszi! Csodaszép és egyedi cipőket gyárt személyre, pontosabban lábra szabottan, mindezt Dunaszerdahelyen.

A szerdahelyi vásár három különböző részre oszlik, mindháromnak megvan a maga varázsos, saját világa.

Bővebben

• Nyomtatás
• E-mail

Az egyik ismerősöm évekkel ezelőtt az egyik csallóközi falu családi házára cserélte pozsonyi lakását. Tette ezt a kisfiuk születése után, mert szentül hitte, hogy a kertes házikó a gyermek szempontjából ideális közeg. Igen ám, de eltelt néhány év, és most már nagyon unják a fűnyírást, nem értenek a gyümölcsfák metszéséhez, és nem szívesen locsolják a nagy melegekben a muskátlit az ablakban!