Sosem tartoztam azon hölgyek közé, akik hetente szépségszalonok ajtaját koptatják. Most mégis erre biztatom Önöket, néha látogassanak el egy jó kis kozmetikai kezelésre, s hagyják, hogy csak Önökkel foglalkozzanak, vegyenek részt egy szépítő, regeneráló kezelésen. Egyszerűen csak azért, mert el kell ismernem, effajta kényeztetés kijárna minden Nőnek, Anyának.

A férj a felesége után megy a konyhába. Az asszony épp a főzés előkészületi szakaszában tart. Hámoz, szeletel. Közben takarítja a konyhapultot, feszült és ideges. A gyerekek az ebédlőben marják egymást, és hangosan civakodnak. A nő figyelmezteti őket, szeretne csendet. A férj valamit fütyül. A nő először nem is tudatosítja, de annyira idegesíti ez a jókedélyűség, hogy legszívesebben fejbe vágná a vágódeszkával, amin az imént még a húst darabolta.

Hat évvel ezelőtt egy ősz végi napon elhatároztam, hogy újra visszahozom az életembe az írást, amely gyerekkorom óta a legnagyobb szenvedélyem volt.

Tele voltam kreatív energiákkal. Hogyne lettem volna?  Megvalósítva az egyik legnagyobb álmomat beköltöztünk  a saját házunkba és én elkezdtem a házból igazi otthont varázsolni. Az idillikus képet tovább gazdagította az, hogy az ötévesem igazi társam volt minden általam kitalált marhaságban, így még jobban élveztem ezt az egészet.

A cím annak az üzenetnek a szövege, amit vasárnap kaptam. Tegnap az egyik legrégebbi barátom édesanyja hunyt el. Gyorsan történt.

Vasárnap reggel három óra. Tudom, másoknak ez még hajnal vagy éjszaka, de nekem bizony most indul a nap.  Tegnap estére sikerült ádventi, ... na jó, mondjuk ki: KARÁCSONYI hangulatot varázsolni a ház nagy részében. Reggel még nem gondoltam volna, de aztán akadt délutánra egy segítőm (köszi anyu) és így sikerült a csoda. Nincs is erre az egészre jobb szó szerintem és ez az, ami engem Ádvent időszakában minden  hajnalban  reggel kilök az ágyból és lekerget a nappaliba.

A szekrényből előveszem a legszebb, legféltettem Villeroy csészémet, hogy abból kortyolhassam a nap első risrettoját.  Bekapcsolom a fényeket ( sok van) és átadom magam a csodának.  Nehéz leírni ezt a fílinget. Úgy képzeljétek el, mintha nem csak a két szemetekkel, de az egész testetekkel éreznétek és látnátok a szépet és  szívnátok be azt magatokba. Így érzem magam én is. Karácsonyi pizsamában, manós zokniban, kezemben a karácsonyi porcelánnal, benne az én saját csodámban, hajnali háromkor.  Ebben az évben is sikerült egy piros, fehér, zöld  meseországot teremtenem. Mikor elkészültünk, mondtam a lányaimnak, az ilyen dolgok teszik a házat otthonná. Ezek a csodák, a hangulat, az illat, az apróságok. Szerintem ennek az egésznek a megteremtésére csak a nők képesek. Mi tudunk a semmiből is sütni, főzni, díszíteni, alkotni.  Ez a mi szupererőnk.