Mindenkinek van egy álma...... kezdhetnénk így. Az álmok lehetnek hétköznapiak, vagy luxuskivitelben. Lehet rá sok, vagy szinte semmi esély, hogy megvalósuljon. Gyakran találkozom olyanokkal, akiknek az utazás a nagy álom. Van egy hely számukra, amelynek valami titkos vonzása van. Szimpatikus, hívogató. Nem tudják miért, de talán nem is érdekes! És nagyjából itt le is ragadnak! Persze az álmok többsége exotikus helyekről szól, ahova eljutni kisebb vagyon, de ez nem kellene, hogy az utazós kedvünket szegje.

Ma anyának és pedagógusnak lenni külön külön is nagy feladat. Egyben pedig már kihívás. Tóth Erika három gyermekétől és két évtizedes pályafutásából rengeteget tanult, és ma is úgy látja, hivatást választott. Hogy ki ő, és miért beszélgetek vele a tanítói pálya és a diákok állandó változásairól, az interjúból kiderül!

„Az endometriózis a termékeny életkorban lévő nők körülbelül 10-%-át érintő krónikus, jóindulatú betegség. Méhnyálkahártyához hasonló szövet megjelenését és szaporodását jelenti a méh üregén kívül, leggyakrabban a kismedencében, a petefészkekben, illetve a hashártya felszínén. Abban az esetben, ha az endometriózis nemcsak a szövetek felszínén helyezkedik el, hanem azok állományába hatol, mélyen infiltráló endometriózisról beszélünk, mely érintheti a hüvely és a végbél közötti területet, a vastag-, vég-, illetve ritkábban a vékonybelet; a húgyhólyagot és a húgyvezetéket, de érintheti a vesét, tüdőt, májat is. Kialakulásának oka ismeretlen, az orvostudomány jelenleg gyógyíthatatlan betegségként tartja számon.”(Forrás: Endometriózis Kisokos)

Az év utolsó, apró ajándéka, hogy a mérleg bedöglött. Akárhányszor ráállok, azt írja ki: LOW. Ettől feljogosítva érzem magam, hogy újabb három csokis minyont tömjek magamba. A mikró is bemondta az unalmast. Igazi kis évvégi tűzijátékot rendez a belsejében, ha bekapcsolom - aztán gyorsan, riadtan ki. Popcorn nem lesz már az idén.

Bővebben

• Nyomtatás
• E-mail

Ádvent harmadik vasárnapján sokáig szeretnék aludni. Késő estig írtam, rengeteg gondolat került a fehér lapokra, kell a pihenés,  ... kellene a pihenés.

Hajnalban  riadtan ébredek. Felébreszt a tízéves, megkérdi, hány óra.

 - Négy. Pontosan négy, aludj még.

 - Te meg ébredj anya, hisz négy óra van már. – mondja, majd a helyére vonul.

Fáradt vagyok. Reszket a gyomrom a nem várt ébresztőtől, az  egész heti hajtástól, a mit kell még elintéznem, megcsinálnom, beszereznem típusú feladatok mennyiségétől. Űzött vad – ezt éreztem és mondtam is valakinek, aki velem  együtt haldokolt, mert nem találok szebb szót arra, amikor már magad sem érted, hogy létezhetsz egyáltalán, mikor jártányi erőd sincs, s rég kimondtad már az utolsó gondolatokat, amelyek még benned rekedtek. Csak teszed a dolgodat némán, futsz, hajtasz, menekülsz, számolsz vissza, már csak  x napot kell dolgozni, már csak 5 ajándékot megvenni, már csak, ... már csak. Egy kib...ott visszaszámlálás az élet. Már csak.