Már vagy tíz éve nem nézek olyan filmeket, amelyek bemutatója közben rossz érzés járja át a lelkem: gyilkosos, pszichopatákkal teli, vérrel áztatott jelenetek így kimaradnak az életemből. Azonban van, amikor rászánom magam ilyen alkotások megtekintésére is, talán mert jobban érdekel a feldolgozás folyamata, mint maga a rettegés, és ehhez kaptam nagyon jó ihletet A szoba előzetese kapcsán.
A 2016-os év számomra olvasás tekintetében megint csak erősen indult. Az új év első öt hetében hat könyvet olvastam el, melyek közt volt két igazán pozitív élmény és egy határozottan negatív is.
Abszurd, hogy pont az a könyv volt a legnagyobb csalódás, amelyet a legjobban vártam, mégpedig a Léböjt Hotel, a Keddi nők folytatása. Annyira púderes, lányregényes, naiv, kiszámítható volt az egész történet, hogy számomra legalábbis fájdalmas volt végigolvasni. Ennek ellenére megtettem, hogy ne egy megkezdett, majd félbehagyott könyről mondjak véleményt. Maradjunk is ennyiben, hogy ne kelljen több negatívat írnom róla.
Olvasás tekintetében aktív hónap van mögöttem, három könyvet sikerült elolvasnom július folyamán. Ezek közül szeretném elsőként ajánlani a Nem harap a spenót, - Gyereknevelés francia módra című könyvet. A szerző, Pamela Druckerman amerikai újságíró, aki angol (szintén újságíró ) férjével Franciaország fővárosában, Párizsban alapít családot. Itt születik meg, majd nevelkedik a család mindhárom gyereke.
