A tegnap esti Felvidék Szépe csillogásának hatása még benne van a reggelben, amikor szinte kiröppenek az ágyból. 

 

Annyi lapos hasat ( has helyét ) láttam a döntő során (túl közel ültem a színpadhoz), hogy ma reggel, ezen a bizonyos vasárnap reggelen első utam  a szobabringámhoz vezet. 

 

Amíg átvágok a bordelszobán ( igen, majd ezt is ki fogom pakolni egyszer ) elképzelem, ahogy minden erőmet beleadva letekerek húsz kilómétert.

 Patakzik rólam a veríték, Ákos üvölti  a fülembe, hogy "Őóóóó, erő és alázat" s miközben felkel a nap és annak  első sugara lágyan  megsímítja az arcom, én érzem, hogy igen, ez az, - van itt izom! Mélyen, meg elrejtve, de mindig is gondoltam, hogy a hájat megtartani kemény munka, ahhoz valódi izom kell. Hát van is!